Úgy gondolom, elég toleráns vagyok én ezügyben. Az első "melegügyi kiképzést" még Sydney-ben kaptam, 10 évvel ezelőtt, amikor azért sokkal nagyobb volt a kontraszt abban, hogy otthon és Ausztráliában mennyire nyíltan kezelik ezt a kérdést. Azóta otthon is sokkal több szó esik a melegekről, többen fel is vállalják, nekem is vannak otthon meleg ismerőseim. Ehhez képest itt még mindig nyíltabban beszélnek róla, vagyis lehet, hogy nem is beszélnek róla, sokkal természetesebben veszik, mint mi. Előző lakótársaink, a dél-afrikai lányok (Ingrid és Natasha) is leszbikusak voltak, nem is titkolták a dolgot, de azért nem is verték nagy dobra, szóval semmi olyat nem csináltak vagy mondtak, ami megzavarta volna lakótársaik nyugalmát.
És akkor most itt van Rafael, aki riszálja a fenekét, affektál, egész nap fürdőköpenyben szaladgál a házban és a kezét is úgy tartja, hogy abból egyértelmű, hogy buzi. Nőiesnek akar látszani, de még nem láttam nőt, aki így gesztikulált volna. Imivel arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy nem is azzal van a bajunk, hogy meleg, hanem azzal, ahogy előadja magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése