Vissza Londonba

Sokan mondták, hogy unják már a kis sirályunk- at, így itt az új bejegyzés. Holnap reggel 6 órakkor vissza- repülünk Londonba, ott töltjük a Szilvesztert (nekünk már 1 órával előbb eljön az új esztendő :) és még néhány napot. Január 5-én este viszont végleg hazatérünk és megpróbálunk itthon boldogulni. Ami nem lesz olyan könnyű ezt az itt töltött 2 hét alatt újra tapasztaltuk, távolról minden szebb egy kicsit, de azért nem bánjuk, hogy hazajövünk. Sőt örülünk neki!!
Mindenkinek előre is Boldog Új Évet kívánunk!

Nem tűntünk el...

...csak nem történt semmi extra mostaná- ban, amitől nagy kedvünk lett volna írni. Én viszont megvettem egy 36 darabos Copic filctoll készletet, amit már jó régen kinéztem, és amit itt jóval olcsóbban sikerült beszereznem, mint otthon. Tegnapelőtt érkezett, azóta kettőt rajzoltam vele. :) Az egyik Iminek egy Arsenal-os focista, a másik meg Györgyi új lakásának általam elképzelt étkezője. Szerintem jól sikerültek, Imi sem mert mást mondani. :)))) Igazából a színek a legjobbak benne, úgyhogy sok értelme nincs ide fekete-fehérben feltenni, jobb ez a sirály.

Ma elkezdtünk pakolni. Hétvégén átköltözünk újra Lukiékhoz, hétőn este pedig repülünk haza. Reméljük, hogy nem késünk túl sokat a ferihegyi sztrájk miatt. A menetrend szerint is elég későn, csak este 11 után érünk haza.

Imi: találtam egy cikket egy magyar rövid filmről, amit a Daazo nevű honlapon lehet megnézni és magyar viszonylatban már elég sokan látták, most épp 120 ezernél tart a nézettsége. Én is csak most fogom megnézni, mert délelőtt már nem volt időm. Úgyhogy egyelőre csak a cikk alapján ajánlom :)

08.12.08.

Tegnap voltunk a Wigmore Hall-ban egy koncerten, amit Tibi javasolt nekünk. Ő már otthon látta Matthew Wadsworth és Carolyn Sampson egy koncertjét. Egy vak lantművész és egy szoprán énekesnő a két előadó, a linkek segítségével Ti is többet megtudhattok róluk. A Shakespeare korabeli angliából adtak elő műveket. Mi most voltunk először ilyen koncerten. Sok idős és csúnya angol ember volt a hallgatók között :), de hát nem szépségversenyre mentünk. A zene viszont szép volt!
Előtte beültünk a közelben egy pubba Katival és Lacival, Laci Kati férje, Kati Klári húga, Klári... Ők is most szeptemberben jöttek Angliába, de nekik jobban tetszik az itteni élet, így Ők maradnak továbbra is.
Azt is megtanultuk, hogy koncert előtt nem a sör a legjobb ital, hogy miért azt gondolom nem kell részletezni, de szerencsére volt szünet :)

Ma nem voltunk túl aktívak, csak a híres zebrát néztük meg az Abbey road-on. Itt készült a Beatles hasonló című lemezének borító fotója, és itt van a 3-as szám alatt az a stúdió, ahol sok lemezt is rögzítettek. Egyébként pont ma van december 8-a, ezzel csak ott szembesültünk. Ma 28 éve lőtték le John Lennont a Dakota-ház előtt.
Vicces volt a túristákat nézni, ahogy mindenki a zebrán próbál fotózkodni, egy elég forgalmas úton! Az erre járó autósok a jelek szerint nem annyira értékelték :)

Jó karácsonyi készülődést mindenkinek!

Melegebb éghajlat...

Most kivétele- sen nem az időjárás- ról szeretnék írni, hanem a legújabb lakó- társunkkal, Rafaellel kapcsolatban felmerült gondolataimról. A srác meleg, egyértelműen - bár nem mondta, de nagggyon látszik rajta. Ezzel önmagában még nem is lenne baj.

Úgy gondolom, elég toleráns vagyok én ezügyben. Az első "melegügyi kiképzést" még Sydney-ben kaptam, 10 évvel ezelőtt, amikor azért sokkal nagyobb volt a kontraszt abban, hogy otthon és Ausztráliában mennyire nyíltan kezelik ezt a kérdést. Azóta otthon is sokkal több szó esik a melegekről, többen fel is vállalják, nekem is vannak otthon meleg ismerőseim. Ehhez képest itt még mindig nyíltabban beszélnek róla, vagyis lehet, hogy nem is beszélnek róla, sokkal természetesebben veszik, mint mi. Előző lakótársaink, a dél-afrikai lányok (Ingrid és Natasha) is leszbikusak voltak, nem is titkolták a dolgot, de azért nem is verték nagy dobra, szóval semmi olyat nem csináltak vagy mondtak, ami megzavarta volna lakótársaik nyugalmát.

És akkor most itt van Rafael, aki riszálja a fenekét, affektál, egész nap fürdőköpenyben szaladgál a házban és a kezét is úgy tartja, hogy abból egyértelmű, hogy buzi. Nőiesnek akar látszani, de még nem láttam nőt, aki így gesztikulált volna. Imivel arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy nem is azzal van a bajunk, hogy meleg, hanem azzal, ahogy előadja magát.

100 * SZÁZ * HUNDRED * C

Ez itt a századik bejegyzésünk!!!! Nem semmi, lassan könyvet adhatnánk ki londoni élményeinkből, amik egyébként egyre inkább a végükhöz közelednek. Többeknek mondtuk már, de most akkor itt is közhírré tétetik: megvettük a végleges hazafele jegyünket, azaz miután december 31-én még visszajövünk egy szilveszteri bulira, január 5-én már összes motyónkkal együtt hagyjuk el az Egyesült Királyságot. Okokról részletesen majd inkább személyesen, itt röviden, tömören annyit, hogy "Mindenhol jó, de legjobb otthon!"

A terveknek megfelelően városnézéssel, vagyis talán inkább múzeum látogatással töltöttük az elmúlt két napunkat. Láttuk a World Press Photo kiállítást a Royal Festival Hall-ban, voltunk a British Museum-ban, a National Gallery-ben és a National Portrait Gallery-ben is. A National Gallery-ben Imi megmutatta nekem azokat a festményeket, amiket legszívesebben nézegetett olyankor, amikor szünetre küldték munkából. A nagy kedvenc Guido Reni: Európa megerőszakolása (Imi nem tudta, hogy ez a címe, nem értette a "rape" szót). A kép élőben egyébként sokkal szebb, gyertek el és nézzétek meg!

Ma betévedtünk a St. Martin in the Fields-be is, ahol éppen egy előadás próbáját csíptük el. :) Utána a Trafalgar téren vártuk a londoni karácsonyfa kivilágítását, de az ünnepség annyira elhúzódott, hogy végül a hideg miatt nem vártuk meg a végét.

Így a századik bejegyzésben talán nem baj az sem, ha kicsit értékeljük magát a blogot is. A célunk az volt, hogy valamiféle kommunikációs felületet teremtsünk. Ez egyik irányban működött is, igyekeztünk rendszeresen írni és a visszajelzéseitekből azt szűrtük le, hogy viszonylag sokan és rendszeresen olvastátok, olvassátok. A felénk irányuló kommunikációra talán nem a blog a legjobb eszköz, és nem is működött túl intenzíven ez a része. Például mostanában is alig kaptunk egy-egy megjegyzést az írásainkhoz. :(((( Persze, aki akarta, használta, aki nem akarta, írt e-mailt vagy keresett minket skype-on.

A naplóíráshoz egyébként mi hozzászoktunk, és valószínűleg folytatjuk majd otthon is. :) Hogy pontosan milyen formában, az majd kiderül...

Karácsony :( ? ! = % § :)))

Most, hogy elérkez- tünk a december- hez egyre több helyen hallani a Kará- csonyról. A vasárnapi 30 perc alatt a föld körül című műsorban (mr1) például a svédek ajándékozási szokásairól volt egy riport. Ma délután pedig a rádióban Cseh Tamással volt egy rövid beszélgetés, ahol szintén szóba került az ünnep. Zsuzsival délután a Hyde-parkban sétálgattunk egy karácsonyi vásáron, ami egyébként annyira nem volt jó. Ott láttam ezt a helyes kis malackát is :)

Szóval az ajándékozás próblémájáról kezdtem gondolkozni, amit most veletek is megosztok. Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki már szembe találkozott azzal a helyzettel, hogy mit is adjak xy-nak, még akkor is, ha szívesen adnék neki valamit :), meg az is jó lenne, ha ő is örülne neki. Végülis azért adjuk! De mivel nem élünk együtt ismerőseinkkel, rokonainkkal ez nem mindig könnyű. A hallottak alapján arra gondoltam, hogy mi lenne, ha élményeket és "időt" ajándékoznánk egymásnak. Ami első hallásra lehet, hogy nagyon kényelmes és egyszerű megoldásnak tűnik, de valójában nem biztos, hogy az.
Hogy pontosan mire is gondolok? Elmondom, ezt az ajándékozási formát most nevezzük "avuska" ajándéknak, csak a kép kedvéért (ezt lehet, hogy csak a család érti :).
Például valakit megajándékozok egy "avuska" koncertjeggyel, az azt jelentené, hogy amikor a következő évben lenne kedve elmenni egy bizonyos koncertre, de nincs kivel, nincs rá épp pénze vagy csak szívesen találkozna velem (talán ilyen is lesz :), felhív én megveszem a jegyeket és együtt elmegyünk a koncertre...

Szerintem ez több okból is nagyszerű lenne:
1. Karácsony előtt nem kéne a tömött boltokat járni, sorban állni! Ehelyett lenne időnk az ünnepre hangolódni és esetleg egymással találkozni.
2. Nem fordulna elő olyan, hogy olyasmit veszünk meg, ami a másiknak már megvan vagy nem örül neki.
3. Nem költenénk pénz fölösleges dolgokra.
4. Amikor az ajándékozott érvényesíti ajándékát újra találkozunk.
5. Az illető ajándéka által mi is új dolgokat ismerhetünk meg.

Na szóval én erre gondoltam, persze lehet, hogy csak az angliai levegő teszi vagy a hosszú távollét, de szerintem tényleg klassz lenne! Próba, szerencse!? Karácsonykor meglátjuk :)

Londoni tél

November utolsó napja van, és bár nem annyira hidegen, mint otthon, de azért itt is beköszöntött a tél. Minden nap esik az eső - néha havas vagy jeges eső - és fúj a szél, hideg van. Igaz, annyira azért nem vészes, a nagykabátom eddig csak egyszer volt még rajtam. A cudar időre és Imi dáthájára
tekintettel a hétvégén nem nagyon mozdultunk ki (kivéve, hogy Imi most éppen egy pub-ban nézi a Chelsea-Arsenal meccset), ezért nem is nagyon volt miről írnunk a blogra. Igaz, mostanában Ti sem voltatok túl szorgalmasak!

A Geffrye múzeummal kapcsolatos kérdésre 5, azaz öt válasz érkezett, ez alapján azt kellett megállapítanom, hogy senki nem nézte végig azt a bizonyos videót. :( Sebaj, nem kell, hogy mindenkit érdekeljen a lakberendezés! :)))) A másik, most még folyamatban lévő közvélemény-kutatásunkra eddig 2 válasz érkezett, és úgy látom, mindketten nekem adtatok igazat! Köszi!

A karácsonyi hazaútig már nem dolgozik egyikünk sem, így jut majd időnk egy kis városnézésre, múzeumjárásra és ajándékvásárlásra az elkövetkezendő 2 hétben. Ezekről igyekszünk majd minél izgalmasabban beszámolni Nektek!

Dorináékkal

Dorináék ma mentek haza, az esti géppel. Még nem írtam, de Dorina és Rita otthon babaruha web- áruházat működtet (igen, ez itt a reklám helye: www.ruhafalva.hu) és kis piacfelderítés és készlet-feltöltés céljából utaztak most Londonba. Szerencsére a sok vásárlás közepette ma volt egy kis szabadidejük is, így jógaóra után csatlakoztam hozzájuk a London Eye-nál. Sétáltunk az Oxford streeten és a Regent streeten, megnéztük a Piccadilly-t, aztán a lányok Notting Hill felé vették az irányt, ahova én már nem tartottam velük.

Rita, kérted, hogy tegyek fel a blogra olyan linket, ahol luxus-lakásokat lehet böngészni. Hát, például itt elég sok szépet lehet látni heti 1000 fontos bérleti díj felett!

Amíg én a városban kódorogtam, Imi itthon pihizett, sajna még nincs egészen jól, elég dáthás szegény. Még jó, hogy focimeccseket az interneten is lehet úgy-ahogy nézni. :))))

Arsenal - Dinamo Kijev 1:0

Újra sikerült kijutnom egy futball mérkőzés- re, tegnap Erikkel az Arsenal - Dinamo Kijev BL meccset néztük meg. Erik (ő készítette a fotót) Lukiékkal lakik egy házban, ahol először laktunk. Ő egyébként Franciaországban nőtt fel, de élt 3 évig nálunk is, így magyarul is jól beszél.
Sajnos tegnap kicsit lebetegedtem, de azért a meccset nem hagytam volna ki :), 13 év után újra élőben hallhattam, ahogy felcsendülnek a Bajnokok Ligája dallamai. Bár azt el kell, hogy ismerjem ez nem volt akkora élmény mint az első (Ferencváros-AFC Ajax). Hogy ki is volt az az Ajax, aki ellen a Fradi játszott akkor. És még egy kis meglepetés, hollandul tudók előnyben :), akinek a szurkolói érzelmeit sérti ez a videó, attól előre is elnézést kérek.

A fociról jut eszembe Maradona lett Argentina új szövetségi kapitánya. Én szurkolok neki, majd meglátjuk mi lesz. Addig is egy kis múlt idéző a focit kedvelőknek.

Azért, hogy ne csak a fociról legyen szó másról is írok. Ma mivel kicsit még beteg vagyok itthon feküdtem egész nap és megnéztem egy újabb Zárorát, ahol egy dramaturggal beszélgettek. Ebben a műsorban hallottam egy haiku-t, amit most itt is közzé teszek nektek:

Főhajtás a dramaturg nyomorúsága előtt

Bele-él-hal, hogy
nászukat tegye szebbé
— s Ő sosem élvez.

Hát ilyen az élet :)
Egyébként jól vagyunk, Zsuzsi épp most jött hazza a jógáról és itt pörög mellettem :)
Szép napot mindenkinek!!!

Csacsogi

Tegnap és ma is voltam jógán, nagyon megnyug- tat, jól esik és feltölt még mindig. Ezen kívül összesen annyi izgalmas dolog történt, hogy ma este Bene Zsanival, Dobos Ritával és Kocsis Zsuzsival találkoztam a belvárosban. Mondanom sem kell, tiszta csajos csacsogás kerekedett belőle, egymás szavába vágva beszéltük meg "az élet naaagy dolgait". :))) Jól esett.

Holnap jön Dorina és Rita, úgyhogy a lányos programoknak még nincs vége (különösen, hogy Iminek holnap nagyon fiús elfoglaltsága lesz: focimeccsre megy). Addig is mindenkinek jó éjszakát, aztán szép, jégvirágos téli napot kívánok!

Én is hazaértem végre a mai munkából :) /Imi/ Nekem azért tetszett meg ez a tábla, mert egyrészt otthon ilyen eszünkbe sem jut, hogy "no cricket", másrészt pedig azt feltételezi, hogy itt sportolnak az emberek. És valóban sportolnak!! Nagyon sok a sportpálya és általában tele is vannak, ami sajnos Budapesten nincs így :( Azt még én sem tudom, hogy mi is az a cricket :) Most itt utána járhattok, sajnos csak angolul találtam leírást. Valami olyasmi, mint a baseball.

Geffrye Museum és bikram jóga

Nem tudom, hányan néztétek végig a tegnapi naaaagyon izgalmas videót, gondolom nem sokan. Imi is elkezdte nézni, aztán kb. fél perc után megunta. A vicc kedvéért jobb oldalra tettem egy közvélemény-kutatást erről.

A videó a mai egyik programomra utalt, ugyanis ebéd után elindultam, hogy megnézzem a Geffrye múzeumot, ami az angol középosztály lakberendezési stílusait mutatja be az 1600-as évektől egészen napjainkig. Gondolom nem kell mondanom, miért érdekelt ez engem ennyire, és jelentem, nagyon tetszett. Láttam például Hepplewhite széket élőben, Regency stílusú nappalit (ez a stílus az Empire és a Biedermeier szigetországi "testvére"), és azt a szobabelsőt is, amit a tegnapi videóban láthattatok (már aki megnézte a videót). Ha valakit érdekel, a honlapjukon a "Virtual Tour" menüpontban megnézheti majdnem az egész múzeumot. :)))

Innen Fulham felé vettem az irányt, mert Kocsis Zsuzsi tippje alapján úgy döntöttem, kipróbálom a bikram jógát. Van egy jóga stúdió Fulham-ben, ahol első alkalommal 10 fontért 10 napig járhatsz az órákra. Na, én beneveztem erre, és az első óra nagyon tetszett, úgyhogy megyek holnap is. Teljesen feltöltődtem, és érzem, hogy minden porcikámat átmozgatták a gyakorlatok. Végre egy kis testmozgás, nagyon kellett már ez!

Ez a fajta jóga egyébként azért különleges, mert a gyakorlatokat 40 fokra felfűtött teremben végezzük (a 90 perc végére csurom víz lett mindenem), ami segít a "bemelegítésben" és a méregtelenítést is fokozza. Otthon is vannak ilyen stúdiók, és pédául az Astoriánál levőben van ugyanilyen 10 napos próbabérlet, 2000 Ft-ért.

Egy kicsi munka senkinek sem árt...

Ma mind- ketten dolgoz- tunk, igaz én csak egy kicsit. Reggel nem hívott az "ügynö- köm", vissza is aludtam, ahogy kell. Aztán amikor Imi elkezdett készülődni, én is felkeltem, és jól elterveztem, mit kezdek a szabad délutánommal. Délben aztán Magda (ez az "ügynököm" becsületes neve) telefonált, hogy gyorsan-gyorsan be kellene ugrani az Ernst & Young irodaházába. Szerencsére közel vanna, a London Bridge-nél, így hipp-hopp ott is voltam. Utólag nem egészen értem, miért is hívtak, mert alig volt vendég, de mindegy, azért a három órában, amit náluk töltöttem, megpróbáltam hasznossá tenni magam. Iminek ennél hosszabb napja van ma. Délelőtt 11-re ment és éjjel fél 12-ig dolgozik, közben csak 1 óra szünete volt. Szegény. :(

Mindenesetre a jól eltervezett délutáni programom holnapra csúszott át, úgyhogy még kicsit várnotok kell az izgalmas beszámolóra. :)))) Ugye kíváncsiak vagytok? Ebben a videóban találtok egy kis ízelítőt.

Bár tudnám hova,de hova,de hova,de hova megyek

Én most épp tudom, hogy hova megyek! Kedden Arsenal (különösen a 3. perc 22. másodpercet ajánlom :) - Dinamo Kijev bajnokok ligája meccsre :), nem tudtam ellenálni a kisértésnek és vettem jegyet. A képen az Emirates Stadium látható itt lesz a meccs, 2006-ban költözött ide a csapat a Highbury Stadium-ból, aminek a helyén most egy lakópark épül :(, de azért marad valami nyoma és megörzik az emlékét :). Mindkét stadion Islingtonban van, itt sétálgattunk ma Zsuzsival, mivel mindketten szabadnaposak voltunk. Holnap visszont újra belevetem magam a munkába péntektől-vasárnapig egész nap bent leszek.

Jó nézelődést :)

Boldog névnapot, Anyu!

November 19-e van, Erzsébet napja, Anyu,
nagyon boldog névnapot kívánok! Sajna a virágos képünket már felhasználtuk a blogon, de remélem, ez a nyugis-víztükrös-felhős is tetszik. :))))

Ma megint dolgoztunk mindketten Imivel, de szerencsére pont akkor, amikor én végeztem, ő kapott 2 óra szünetet, és tudtunk randizni. Én azon a helyen voltam, ahol elkezdtem vendéglátós "karrieremet", nagyon örültek nekem és én is nagyon örültem, hogy újra találkozhattam velük. Még azt is megpendítették, hogy esetleg hosszú távon is dolgozhatnék náluk, de mivel a jövőmet nem ebben a szakmában képzelem el, finoman elhárítottam a célzást. Azért a lelkemnek jól esett ez az ajánlat, mert szerettem velük dolgozni. :)

Dorináék jönnek jövő héten, már nagyon várom a keddet! A gyors városnézésben már profik vagyunk, és mivel nem lesztek itt túl sokáig, igyekszünk majd segíteni legalább ebben. :))))

"Rock Me Baby"

Ma is dolgoztam, egytől tizenegyig. Egész jól viseltem a "kedves" főnökömet, szerencsére nem sokat találkoztunk. Öttől volt egy óra szünetem (itt így megy ez, ha nincs munka elküldenek egy pár órára), aminek először nem nagyon örültem. Utólag viszont mégis jó volt. A Nemzeti Galériában nézelődtem és nagyon élveztem! Felfedeztem egy két festőt, akiket eddig nem nagyon ismertem. (Caspar David Friedrich, Guido Reni, Paul Sérusier, Pieter de Hooch, Pieter Saenredam, Simon Denis) Beraktam ide egy-két linket, amit találtam, ha valaki kedvet kap hozzá megnézegetheti. Elég fura volt a művészet világából visszaugrani a hamburger készítés rejtelmeibe, de sajnos nem volt más választásom :( Azon gondolkoztam visszafelé, hogy rengeteg érdekes dolog van a világban és nem is tudom hány életre lenne szükségünk, ha mindent meg akarnánk nézni. Sajnos szükítenünk kell a kört :), de, hogy mire?, hát én nem tudom...

Amig rájöttök, addig is meghallgathatjátok ezt az egyszerű kis dalt, és aki tud az be is szállhat, pl.: Tibi :)

ui: a két utólsó bejegyzésnél Zsuzsi már a saját képeit használta ám :)

Hétfő megint

Újabb munkanap, ami szerencsé- re nekem elég nyugisan telt. :) Ma salátát "osz- tottam", úgyhogy elég sok zöldség nevét begyakoroltam munka közben. Ha Ti is meg szeretnétek tanulni néhányat, nézzétek meg ezt az oldalt! És hogy írjak a vendéglátós munka jó oldaláról is: azt nagyon szeretem, hogy ha sokat mosolygok, akkor a vendégek is szívesen mosolyognak vissza és csacsognak egy keveset. Persze vannak olyanok is, akiknek nem sikerül görbületet csalni az arcukra, de ők magukra vessenek!

Mire hazaértem Imi már rég elment munkába, sokszor lesz ez így ezen a héten. Mindenesetre most, hogy a dél-afrikai lányok elköltöztek, Mohamed - társaság hiányában - szívesen beszélgetett velem. Megtudtam róla, hogy nagy Arsenal drukker (mint Imi) és otthon valami focicsapatban is játszott. Az is kiderült, hogy otthon van egy benzinkútja meg egy autószerelő üzlete, ezeket innen irányítgatja most (a tanulás mellett). Ebből finanszírozta eddig a tanulását, de most jelentkezett "állam bácsinál" ösztöndíjra, úgy mégiscsak könnyebb az élet. :) Nem semmi, hogy mennyit fizetnek náluk egy-egy diáknak, aki angol nyelvterületen akar tanulni. A tandíj mellett havi kb 1300 font "zsebpénzt" kapnak, ami elég jól tudja fedezni egy ember itteni kiadásait.

Megpendítette azt is, hogy most, hogy Ingrid és Natasa elköltöztek, bajban van a kajával, mert nem nagyon bírja a "take away" kínálatot, főzni meg nem tud (otthon szakácsuk van, így esélye sem volt megtanulni, hogy is kell azt). Hát, egyelőre nem vettem a célzást, de azért majd egyszer-egyszer lehet, hogy megkínáljuk jó kis magyaros kajákkal (szigorúan sertéshús-mentesen).

Piacozás

Ma nagyrészt egyedül kellett eltöltenem az időmet, mert Imi megint "duplázik", azaz délután egytől éjfélig dolgozik. Szerencsére holnap szabadnapos lesz, így lesz egy egész napunk együtt. :)))

Miután ő elindult dolgozni, én is nekivágtam egy nagyobb sétának. Busszal mentem be a Tower Bridge közelébe, hogy megnézzem a Design Múzeumot. Végülis be nem mentem, mert fizetős, így majd inkább egyszer Imivel együtt. Innen a parton sétáltam végig a London Borough Market-ig, ahova egy hete már el akartunk menni, csak akkor rosszul időzítettük a kirándulást. Most sikerült nyitva találni a piacot, nagy élmény volt. Mindenféle élelmiszert lehet itt kapni a zöldségtől elkezdve a péksütiken keresztül a sajtokig. Az egész hely egy nagy kavalkád - nagyon sok emberrel, íncsiklandó illatokkal, élénk színekkel és hangos zsivajjal. A közelben van pár kisebb élelmiszerbolt is - például egy kis sajtüzlet, ahol óriási sajtgurigákkal van tele a plafonig érő polc, és találtam egy német élelmiszerboltot is, ahol lehetett kapni búzadarát (ennek örömére holnap talán császármorzsa lesz az ebéd)!

A London Borough Market egyébként a város legrégebbi élelmiszer-piaca, még akkor alapították, amikor a rómaiak megépítették London első hídját!

Egy vidám barakk

Ma nagyon jól éreztem magam - munka közben is. :) Egy konferen- cia-köz- pontba osztottak be mára, 3 metró- megállóra "itthonról". A feladat igazából csak a konferenciák/ tréningek alatt a csészék, poharak, kávé, tea, szendvics, süti, stb. bekészítése és a terep rendbentartása volt, ez viszonylag könnyen megtanulható. :) A társaság viszont szuper volt. A cég állandó munkatársai, akikkel ma dolgoztam mind fiúk voltak - lehet, hogy ezért éreztem magam olyan jól? ;) Azt mondták, azért vannak nagyrészt fiúk, mert a konferencia-termeket állandóan át kell rendezgetni, és az nehéz fizikai munka. Mindenesetre mindhárman állandóan dúdolgattak vagy viccelődtek, és többször mondták nekem is eleinte, hogy csak lazán, nem kell kapkodni. :) Így is telt az egész nap, lazán, jókedvűen. Haza is hoztam a vidámságból egy jókora adagot! Este leadtam az ügynökségnél a heti időjeentésem, és mondtam is az "ügynökömnek", hogy ide nyugodtan beoszthat bármikor (sajna hétfőre már megvan a munkahelyen - oda kell visszamennem, ahol az idegbeteg főnök miatt kicsit stresszes hétfőt és keddet töltöttem).

Az egyik sráccal egyébként ebédidőben beszélgettem is kicsit. Fred - ez a becsületes neve - francia, színész, és jövőre szeretné megrendezni a saját filmjét. Amit elmondott, az alapján valami romantikus hangulatú film lesz, egy francia fiúról szól majd, aki Londonba költözve jön rá, mik az igazán fontos dolgok az életében. Persze szerelmi szál, dráma, minden! Fred egyébként teljesen úgy néz ki, mint Saád Tomi, még a mozgása, sőt, a mimikája is teljesen rá emlékeztetett. :) Szóval Tomi, van egy alteregód!

Gondolom, arra is kíváncsiak vagytok, mi lett a tegnapi interjú eredménye. Hát, semmi. Teljesen konkrétan semmi, mert nem csak hogy nem hívtak fel, de még egy e-mailt sem voltak képesek elküldeni. Azt hiszem, ez nem sok jót jelent, dehát mindegy. Majdcsak lesz valahogy, mert ugye úgy még nem volt, hogy sehogy se lett volna. :))))) De a mai hangulatomat ez sem tudja ám elrontani. Bárcsak Imi szabadnapos lenne, és most együtt tudna velem vidámkodni. :) Mondjuk, azt a titkot azért szerintem elárulhatom, hogy mostanában egyre jobb kedvvel megy munkába és jön onnan haza. :))))

Szép napokat Nektek is, érezzétek magatokat nagyon jól a hétvégén!!!!! Hallgassátok meg ezt!

Megesett az interjú is

Érdekes volt ez a mai napom már eddig is, és még nincs vége! Éjjel nagyon rosszat álmodtam, és 5 perccel az ébresztő csörgése előtt riadtam fel. Azzal az érzéssel ébredtem, hogy "Haza akarok menni!". Aztán ez szerencsére elmúlt, a reggeli készülődés alatt megnyugodtam (már attól jobb kedvem lett, hogy végre irodai öltözékbe bújhattam :)))), és ezzel a nyugodsággal indultam el a Homes for Islington-hoz, persze Imi is jött velem.

Az interjú előtt azért nem hagyott cserben az izgulós természetem, némi adrenalin felszabadult, mielőtt bementem. Két nővel beszélgettem, akik nagyon kedvesek voltak. Azt hiszem, jó benyomást tettem rájuk én is, bár néha sajnos nehéz volt kifejezni magam pontosan angolul, de azért talán rendben volt minden. Persze utólag eszembe jutottak dolgok, amiket máshogy kellett volna, vagy amiket elfelejtettem mondani nekik, de ilyen mindig van. Elvileg velem együtt 5 embert interjúztatnak, közülük választják ki a "nyertest", és még ma vagy legkésőbb valamikor holnap délelőtt visszajeleznek. Úgyhogy most meg emiatt izgulok, és feldobna, ha pozitív választ kapnék! Jó lenne... Persze akkor sem keseredek el nagyon, ha nem sikerült, de azért mégis... jó lenne. :)))))

Így végigolvasva a fent leírtakat az jutott eszembe, mennyire jellemző volt rám az elmúlt pár hónapban ez a hullámzó hangulat. Valószínűleg így a blogon keresztül nem jött ez át, mert igyekeztünk pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de az igazat megvallva volt már pár alkalom, amikor nehéz volt továbbmenni. Aztán persze sikerült, és mindig volt valami, ami újabb lendületet adott. Az mindenesetre Iminek és nekem is nagyon sokat segít, hogy nem vagyunk egyedül.

Nade, hogy eltereljem a szót: meg is jutalmaztam magam az interjú alkalmából, megvettem angolul Coelho "Portobellói boszorkány" című könyvét. Itthon aztán találtam a youtube-on egy videót, amiben a szerző erről a könyvről beszél, és megtaláltam a neten Coelho blogját is, nézzétek meg Ti is.

És még valami! Biztosan észrevettétek, hogy kicsit változtak a bejegyzéseink - mármint a bejegyzések vége. Most minden bejegyzésnél a "vicces", "érdekes" vagy a "jó ezt olvasni" gombra kattintással egyszerűen közölhetitek véleményeteket. Ha úgy gondoljátok, ez a három gomb nem elég, írjátok meg e-mailben, milyen kategóriákat hozzunk még létre! Persze a megjegyzéseiteket várjuk továbbra is!

És ne felejtsétek el elolvasni Imi lenti bejegyzéseit sem!

Folytatás

Folytatom az előző bejegyzést. Közben elmentem egy pubba megnézni a Tottenham - Liverpool liga kupa meccset, jó kis meccs volt, 4:2, attól eltekintve, hogy a hazaiak kapusát úgy fejbe rúgták, hogy elvesztette az eszméletét. (Remélem nem lesz komolyabb baja, nem volt jó látni, hogy ilyen is megtörténhet a "játék" közben) Először kicsit fura volt, de gyorsan meg lehet szokni az itteni pubok hangulatát. Nekem tetszik, hogy itt tele vannak a sörözők a meccsek idején (na meg persze különben is), az emberek a tv előtt is úgy szurkolnak, mintha a meccsen lennének, tapsolnak kiabálnak :)
Zsuzsi holnap megy egy interjúra, ez csak egy rövid távú munka lenne, január végéig. De biztos jobban élvezné, mint a vendéglátást! Remélem sikerül neki.
A mostani helyzetünkkel az a baj, hogy túl sok negatívummal állunk szemben, rossz munka, kevés pénz és a szállásunkon a lakótársakkal sem lettünk nagy barátok :(. Persze azért ki lehet bírni, ha muszáj, de az a helyzet, hogy nem muszáj :), otthon elég jól éltünk ahhoz, hogy ne maradjunk itt, ha nem érezzük jól magunkat. Na de ne szaladjunk ennyire előre, Karácsonyig remélhetőleg változik a helyzet!
A kesergés után :), arra gondoltam, hogy igyekszünk minél többet érdekes dolgokra is felhívni a figyelmet itt a blogon, mint pl. a Záróra.
December 29-én megyünk a Művészetek palotájába Kispál koncertre :), ha valakinek van kedve még talán van pár jegy :)

Műsorajánló

Ez csak egy kis rövid bejegyzés, csak mivel régen jelentkez- tünk gondoltam írok pár sort. Ma megnéztük a Battersea Parkot, amit még Zöldág Laci ajánlott. Tegnap és ma is szabadnapos voltam, holnap viszont újra kezdődik a munka! De amíg újra jelentkezem hadd ajánljak egy műsort az mtv 1-en, én otthon is mindig néztem és most a neten újra rátaláltam :), Záróra a címe, minden nap egy emberrel beszélgetnek 45 percet, ami nekem sokkal jobban tetszik, mint amikor a "talkshowok"-ban 2 óra alatt, minden vendég kap három mondatot. A műsor a nevéből adódóan késő este van, de aki nem tud fent maradni az is megnézheti a neten. Egy kis kedvcsináló: egy régebbi interjú Feldmár Andrással.

Interjúra megyek

Hohoho- hóóóóó! Ezen a héten meglesz az első ügyfeles interjúm! (épp ideje, így 3 hónap után) Múlt héten alig pár telefon- hívásom volt, kicsit el is voltam szontyolodva emiatt. De úgy néz ki, nem a mennyiség számít! :)

Mindenesetre ma délután újra hívott az egyik múlt heti ügynökség, hogy azok között vagyok, akiket a Homes for Islington kiválasztott interjúra, Project Team Administrator pozícióra. A "cégről" annyit tudok egyelőre, hogy 100%-os önkormányzati tulajdonban van, és ők kezelik a bérbe és lízingbe adott önkormányzati lakásokat London Islington nevű városrészében. Majd a neten nézelődök, hogy egy kicsit tájékozottabb legyek csütörtökön. Amint lehet, kezdeni kell , és január végéig kellene náluk dolgozni - ha esetleg engem választanak. Nade elég az álmodozásból, majd beszámolok mindenről az interjú után.

Ma egyébként megint dolgoztam egy irodaház éttermében, és kicsit megtapasztaltam én is, amivel Iminek majdnem minden nap küzdenie kell: az idióta, pattogós főnököt. Sokkal kisebb az étterem és a forgalom, mint az első helyemen, mégis sokkal stresszesebb a környezet - ilyen sokat számít a menedzsment! Sebaj, holnap még kibírom vele valahogy, aztán remélem búcsút inthetek ennek az étteremnek is. Szerencsére azért van pozitív oldala is ennek a helynek, mégpedig az, hogy beleszagolhattam a kávéfőzésbe és a szendvicskészítésbe is. Ezekre a képességekre pedig az ügynökségemnél nagyobb a kereslet, mert nem mindenkit tudnak betanítani rá (azok, akik nem nagyon tudnak angolul, ezért is hátrányban vannak).

Megint séta...

Úgy néz ki, a vasár- napok a legalkal- masabbak a város- néző sétákra. Ma a London Borough Market-et akartuk megnézni, de az vasárnap zárva van, így végül a London Bridge környékén mászkáltunk. Egész klassz ez a városrész, sok irodaház van erre (az Ernst & Young-é is, ahol 1 napot már konyhatündérkedtem). Itt van a Southwark Cathedral is, ami a híd mellett "bújik meg". Ezen a helyen már több mint ezer éve templom áll, a jelenlegi katedrális 1220 és 1420 között épült.

Ezen kívül van néhány régi raktárépület is, amik irodaházzá, múzeummá, galériává lettek átalakítva. A legismertebb a Hay's Galleria, ami régen vaj- és fűszerraktár volt, és 150 éve az Indiából és Kínából teát szállító clipperek is ide futottak be. Most különféle kiállításoknak, fesztiváloknak, éttermeknek, kávézóknak ad helyet az épület.

Innen a Tower Bridge felé vettük az irányt, ahol készült pár igazán turistás fénykép is, mint például ez, amit itt láthattok. A városháza kb. félúton van a London Bridge és a Tower Bridge között, egy furcsa (Imi szerint randa) formájú épület. Itt láttunk egy tűzoltóautót is, ami Iminek nagyon tetszett, készített is róla egy csomó fényképet, de én sajnos olyan béna voltam, hogy véletlenül kitöröltem őket. Azért remélem, lesz még alkalmunk tűzoltóautót fotózni!

Este Imi elment dolgozni, én meg találkoztam Kocsis Zsuzsival Camden Town-ban. Jót beszélgettünk, de mivel holnap reggel 7-re már az ügynökségnél kell lennem, 8-kor hazaindultam. Most itthon vagyok, és nemsokára el is teszem magam holnapra. :) Jó éjt mindenkinek! :)))

Arsenal - Manchester United 2:1

A mai nap első fele lustálko- dással telt. Egész délelőtt elég erősen esett az eső, így nem mozdul- tunk ki. Helyette Híradót néztünk, és a Beugró tegnap esti adását. Jó, hogy lehet az mtv-t neten "fogni", így legalább értesülünk kicsit az otthoni helyzetről.

12:45-kor Arsenal - Manchester United bajnoki meccs kezdődött, aminek az első félidejét (a zord időjárásra tekintettel) egy közeli kocsmában, az Ádám és Évában néztük meg (Attila, te biztos emlékszel a helyre :)))). Klasszak ezek az itteni pub-ok, itt pédául van egy kutya, amelyik csak úgy mászkál a vendégek között, és a meccsre 8-10 éves kisfiúk is eljöttek apukájukkal. Persze azért itt is megvannak az "egyszerűbb" elemek is, volt egy fickó, aki melegítőben, folyamatosan a gatyájában turkálva, néha agresszíven ordítozva nézte a játékot. Na, ő is egy törzsvendég.

Nekem nem is nagyon volt kedvem őt hallgatni a második félidőben is, így szünetben átmentünk a London Bridge-hez, az "Old King's Head" nevű pub-ba (Attiláék szerintem erre is emlékeznek :)))). Itt sikerült az első percben beégnem a csapos előtt, mert - tekintettel arra, hogy az előző helyen már 1-1 pintet megittunk Imivel - megpróbáltam, hátha kaphatunk egy teát. Hát, azt a fejet kellett volna lefotózni, amit a csapos vágott! Azt a választ kaptam, hogy a sarkon van egy teázó, menjek oda teázni. Mivel azonban a meccset ott nem adták, kértem inkább 2-szer 1/2 pint Foster's-t. Ez a hely egyébként tele volt, Arsenal és Manchester United szurkolók békésen álldogáltak egymás mellett, csak akkor lehetett kideríteni ki melyik csapatnak drukkol, amikor egy-egy helyzetnél felhördült a pub közönségének egyik vagy másik fele. Az volt még vicces, hogy a WC ajtó felett is lógott egy képernyő, így amikor onnan visszajöttem, benyitva a kocsmába vagy 30-an álltak velem szemben. :)))))

Nade hogy a meccsről is írjak: izgalmas volt (még nekem is), végig hajtottak a játékosok. Ennek meg is lett az eredménye, összesen 3 gól született. Nekem kb. ennyi a lényeg. :)

Fizetésnap

Ma megkaptuk mind- ketten az első fizetésün- ket. Gazdagok vagyunk! :) Kicsivel többet is kaptunk, mint amire számítottunk (kevesebb adót vontak le), ennek örülök. Itt egyébként az adózás valahogy úgy megy, hogy a munkaadó kikalkulál valami várható jövedelmet, és besorol valamilyen adó-kategóriába. Ha aztán az adóév végén kiderül, hogy mégsem abba a kategóriába tartozol, akkor visszaigényelheted vagy be kell fizetned a különbözetet.

Ma egyébként megint nem dolgoztam, és az ügynököm kezd kicsit az agyamra menni. Mindig csak 1-1 napos munkákat akar adni, de így meg nem nagyon tudom tervezni a napjaimat. Sajnos emiatt az e heti fizetésem kevesebb is lesz, mert majdnem csak feleannyit tudtam dolgozni most, mint múlt héten. Hétfőn majd bemegyek, és beszélek vele, hogy nem lesz ez így jó.

Mindenesetre az így keletkező szabadidőmben jelentkeztem jópár állásra, meg Imivel bementünk a Lillywhites nevű sportboltba, vettünk neki sálat meg zoknikat (izgalmas sztori, ugye? :))))). Holnap kora délután lesz valami meccs, azt hiszem az Arsenal a Manchester United-del játszik, azt megnézzük majd valamelyik belvárosibb pub-ban.

A tegnapi bejegyzésből kifelejtettem a répatortát!

Édességek - avagy English Puddings

Itt vagyunk már egy ideje, így volt alkalmunk meg- kóstolni jópár édességet. Úgy gondolom, megér egy bejegyzést, hogy leírjam, milyen finomságokkal kényeztetik magukat a helyiek. Az angolok a desszertet puddingnak hívják - legalábbis ezt a kifejezést használják majdnem mindenre, amiről most írni fogok. Ha valaki részletesebben érdeklődik, ajánlom neki ezt az oldalt: Traditional English Puddings. Ezeknek az édességeknek a nagy részét egyébként otthon is lehet kapni, próbáljátok ki!

Cheesecake: szó szerint sajttortát jelent, de inkább hasonlít a túrótortára. Finom, kekszre hasonlító alapon vastag krém, a tetején pedig gyümölcs vagy csokiréteg. Mmmm. Legtöbb helyen citromos ízesítésűt láttam (a krém is citromos), de a málnás, epres, áfonyás is nagyon finom. Legutóbb csokisat vettem, az is nagyon jó volt.

Gyümölcs "crumble": Általában almából csinálják, de körtéből, barackból is lehet. A gyümölcsöt citrommal, cukorral és fahéjjal kicsit megpárolják, aztán vajjal kikent tepsibe dobják. Erre jön rá a "crumble", ami ilyen morzsa-állagú, linzertészta-szerű dolog. Az egészet megsütik és "custartd"-dal tálalják. A custard egyébként az otthoni vanília-pudinghoz hasonlít legjobban, csak hígabb, így öntetként szinte minden édességhez ezt adják.

Muffin: azt hiszem, ezt nem nagyon kell bemutatni, minden boltban, kávézóban kapható, legtöbbször áfonyás, almás, csokis, dupla csokis ízekben.

Brownie: tömény, csokis tészta, legjobb, ha custard-dal vagy gyümölcsös öntettel eszed.

Christmas Pudding: sok-sok aszalt gyümölcs összenyomva kis félgömb formába, mézzel vagy valami édes ragaccsal összeragasztva. Nem ez lesz a kedvencem, mert nagyon tömény, de azért egyszer kipróbáltam. :)

Pite: persze az almás pitét mindenki ismeri, és az itt készített verziója nagyon hasonlít az otthoni testvéréhez. Ebben sem lehet csalódni, nagyon finom. (Imi szerint egészen máshogy van elkészítve az alma benne, és neki az itteni még jobban ízlik, mint az otthoni)

Cookie: olyan népszerű, mint a muffin és otthon is sok helyen lehet már kapni, én legjobban a dupla csokisat szeretem. Mondjuk olyan finomat még nem ettem itt sehol, mint amilyet otthon a Subway-ekben lehet kapni...

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én megéheztem. Van még egy fél muffin itt valahol... :))))

Jaj, majd elfelejtettem, a képen a St Paul's katedrális látható, a Tate Modern felől fényképezve (a folyó túloldaláról)

November 5.

Kimaradt egy nap már megint, de most bepóto- lom (igen, Imi dolgozik, így ma is egyedül írok). Már nem 6-ra járok dolgozni, mert tegnap a munka- helyemen mondták, hogy ma már nem kell mennem. Felvettek valakit állandóra arra a pozícióra, amit én csináltam. Az viszont nagyon jól esett, hogy a kis- és a nagyfőnök is mondta, hogy nagyon elégedettek voltak velem, sajnálják, hogy elmegyek, és nagyon jó referenciát adtak az ügynökségnek rólam. :)

Persze ma reggel 7-kor csörgött a telefonom, az "ügynököm" keresett, az Ernst & Young irodaházába betegség miatt kellett beugranom a mai napra. Remélem holnap reggel nem kapok ilyen hajnali riasztást, és csak péntektől dolgozom újra. Hát igen, a negatív oldala ennek az ügynökségnél dolgozásnak, hogy egyik pillanatról a másikra változik a helyzet. Mondjuk éppen ez az előnye is, mert én is mondhatom egyik pillanatról a másikra, hogy bocsi, keressetek mást helyettem.

Ez a hajnali hívás azért sem esett egyébként nagyon jól, mert tegnap este Lukival söröztünk és focimeccset néztünk (és nem mellékesen Imi névnapját ünnepeltük) egy Cheers nevű pub-ban, a Piccadily Circus mellett (a Roma-Chelsea bajnokok ligája meccs ment a kivetítőn). Luki nagy Chelsea-drukker, így ő annyira nem örült az eredménynek (3:1), de Imi megnyerte a fogadást, amit erre a meccsre tett. :)))

Ui: A fotó a Tate Modern mellett készült, Imi járt arra azt hiszem tegnap.

Pipacs mozgalom

Amikor Attiláék itt voltak nálunk, egyre több embert láttunk az utcán kis piros kitűzővel. Akkor azt hittük, valami ünnep közeledik, és olyan ez itt, mint nálunk a kokárda. De nem, azóta kiderítettük, miről is van szó. Ez a "The Poppy Appeal" - Pipacs mozgalom kitűzője. A 2008-as felhívás célja, hogy támogassák a szolgálatban megsérült katonákat és az elhunytak családtagjait. Az egész belvárosban szinte mindenhol lehet adakozni, és aki ad, az kap is - kis pipacs formájú kitűzőt. Nos, ezért viselnek olyan sokan ilyet a városban.

Tegnap nem írtam, mi is lett a Forma 1-es tippversennyel, mert amikor a bejegyzést befejeztem, nem tudtam, hogy sikerült a futam. Azt gondolom Ti is tudjátok, hogy Massa sajnos nem lett világbajnok, mert az utolsó pillanatban Hamilton beelőzte Glock-ot. Mi viszont Imivel az élen végeztünk, megnyerük az idei tippversenyt! Igaz, a hivatalos táblázat még nem érkezett meg, de Györgyi sms-ben már megírta a jó hírt. :))))))

Ma a mukahelyemen az egy hetes tapasztalatommal már annyira senior kollégának számítottam, hogy odaraktak mellém egy frissen kezdő brazil lányt. Én mondhattam meg neki, mit rakjon ki a hűtőbe, mit takarítson ki meg ilyenek. Ma kb ez volt a legérdekesebb esemény...

Every cloud has a silver lining

Üdvözlök mindenkit! Igyekszem összeszedni magam és én is írok majd sűrűbben. Mostanában ez tényleg mindig Zsuzsira maradt. Már túl vagyok a kezdeti munkahelyi sokkon :)

A cím egy angol mondás, ami azt jelenti, mint nálunk a "minden rosszban van valami jó". Anglia elég jó hely a különböző felhők tanulmányozására, nem csoda, hogy kialakult ez a mondás. (itt találtok segítséget a fordításhoz, ha kell!)

Azon még egyenlőre gondolkoznom kell, hogy mi a jó abban, ha van az embernek egy "elég" buta főnöknője. A rossz oldalát már kezdem tapasztalni. Ma szerencsére nem volt bent, így egész jól ment minden. Bár be se kellett volna mennem, mert alig volt vendég. A mi munkánk helyett lehet, hogy inkábba a beosztással kellene foglalatoskodnia, de ez nem nagyon megy neki. Engem például kifelejtett a jövő heti táblázatból! Most holnap hívhatom fel, hogy mégis mikor kell mennem.
Na mindegy, ma azárt eldolgozgattam 5 órát, este 6-11-ig, és azt is megtanultam, hogy kell a hamburgerbe húspogácsát készíteni.
Elárulom a titkos receptet: vegyél 20 kg darált húst, adj hozzá egy kis sót, fehér borsot és valami szószt (ennek a nevére nem emlékszem sajnos), elvileg tojás is kellene, de ezt mi az egyszerűség kedvéért kihagyjuk - vagy az is lehet, hogy nem fér bele a 6-10 fontos (2000-3500 Ft) árba -, majd jól össze dolgozzuk kis 8 dkg-os golyókat készítünk, amiket a végén szépen kilapítunk és irány a grill! Hát így megy ez nálunk a Hamburger Union-ban :)
Este ettem is egyet - hamburgert - és arra a megállapításra jutottam, hogy még mindig jobb csinálni őket, mint megenni!
Ennyit a nagyszerű munkahelyemről, remélem december 15-ig még kibirom Diana-val (a menedzser) egy üzletben és ő is velem :) Akkor megyünk haza Karácsonyra!
Reggelente meg szoktam nézni, az előző esti otthoni hiradót a neten. Hát ott se rózsás a helyzet. De mindennek ellenére azért úgy gondolom jobb otthon, szóval ne reménykedjetek előbb-utóbb haza megyünk :)))

Séta a Temze partján

Úgy néz ki, mostaná- ban én fogok többet írni a blogra, mert Imi ilyenkor dolgozik. Azért majd megpróbá- lom rávenni, hogy néha napközben szánjon rá ő is egy kis időt. Egyébként nem nagy kedve volt ma dolgozni menni, szegényt elég korlátolt főnökkel áldotta meg a sors. És hát mint tudjátok, Iminek minden gondolatát egyből le lehet olvasni az arcáról... azért remélem, nem lesz ebből gondja.

Sétáltunk ma egy kicsit a Temze partján itt, a közelben. Nagyon szép idő volt, és szép volt a folyó is. Sok sirály meg egyéb madár, sárga falevelek, ilyesmi. :) Közvetlenül a parton sok lakóház is van, több emeletesek, kilátással a Temzére. Nyugis lehet egy ilyen lakásban élni. :) A fotó is a parti sétányon készült.

Ui: Hogy tetszik a jobb oldali sávba rakott angol akasztófa? Én elég sokat játszottam már vele...

Pihi...

Eltelt vagy 3 nap anélkül, hogy hírt adtunk volna magunk- ról, ezer bocsánat...

Dolgozó fiú azóta minden este dolgozik, most is nemsokára indul munkába. Dolgozó lánynak szerencsére szabad a hétvégéje, így kicsit tud pihenni. Vagyis annyira talán nem is kicsit: múlt éjjel sikerült 14 órát aludnom egyhuzamban. Azt hiszem, ezen egy olvasónk sem lepődik meg, inkább az volt a meglepő számomra is, hogy a héten minden reggel beértem időben, hajnali 6 órára dolgozni. A megpróbáltatásoknak azonban még nincs vége, mert a munkahelyemen aaaaanyira meg voltak elégedve a teljesítményemmel, hogy főnököm, Anthony (aki egyébként nagyon jó fej) pénteken felhívta az ügynökséget, és kérte, hogy jövő hétre is engem küldjenek ki hozzájuk. Most sírjak vagy örüljek?!?!

Eszter kérdezte megjegyzésben, mi van a telefonos interjús állással. Hát az van, hogy kaptam visszajelzést, de azt írták, hogy miután alaposan átgondolták a jelentkezésem, arra jutottak, hogy sajna jelen pillanatban nincs a tapasztalatomnak és végzettségemnek megfelelő pozíciójuk. :( Sebaj, azért próbálkozom tovább kitartóan.

A munka/ fáradtság, Imi náthája és a ramaty időjárás örömére (esik az eső folyamatosan) ma egész nap itthon maradtunk. Holnap remélem ki tudunk már kicsit mozdulni, jó lenne mászkálni a városban. A hétvégén van egyébként az idény utolsó Forma-1-es futama, amit sajna TV hiányában nem tudunk megnézni, de azért a neten követem majd az eseményeket. Azért izgalmas ez most, mert egyrészt most dől el véglegesen a világbajnokság sorsa, másrészt a tippversenyben Imivel állunk az élen, és ha nem rontjuk el nagyon a tippelést, még nyerhetünk is! Szurkoljatok Massának és nekünk!

Dolgozó fiú

A dolgozó fiúról most azért írok én, mert éppen dolgozik. Ma elment a Hamburger Unionba, és már a szerződést is aláiratták vele, most pedig éppen a próbamunkán van (nem is tudom, mi értelme van így szerződés után a próbamunkának, de mindegy). Valószínűleg késő este ér csak haza, és biztosan beszámol majd valamikor az élményeiről.

Én személy szerint nagyrészt örülök ennek a munkának, de azért kicsikét sajnálom is. Örülök azért, mert két fizetésből már simán elvagyunk, meg persze azért is, mert a szendvicskészítés biztosan jobb, mint a mosogatás. De azt azért sajnálom, hogy így jóval kevesebb időt tudunk majd együtt tölteni, különösen ha hétvégén is kell majd Iminek dolgoznia. Sebaj, majd megoldjuk valahogy, ha meg nagyon rossz ez így, bármikor lehet másik munkát keresni. :)

Az időjárásról úgy érzem, minden nap lesz valami mondanivalónk. Attila írta, hogy otthon nagy hír volt, hogy Londonban ma esett a hó, és a sokéves hidegrekord is megdőlt. Havat mi nem láttunk, de a hideget azért éreztük reggel, amikor kimentünk a buszomhoz. Egyébként nem semmi, ahogy az angolok mondani tudják, hogy "freeeeeezing", még az arcukra is kiül, hogy dermesztően hideg van! :) Mondjuk, ha így megy tovább, a képen látható szökőkút is lassan befagy, amit egyébként Imi a Szent Pál székesegyház kertjében fényképezett le azt hiszem (ennek a környékén dolgozom).

Londonba "tegnap beszökött az Ősz"

Ma reggel megint fél 6-kor indultunk Zsuzsival, ilyenkor már eléggé érezni, hogy véget ért a nyár. Bár London állítólag a ködről és az esőről híres mi ezt nem tapasztaltuk eddig. Na ennyit az időjárásról :)

Ma voltam egy Starbucks kávézóban interjún, ami teljesen véletlenül jött. Jó időben voltam jó helyen. Azért azt be kell vallanom, hogy annyira nem sikerült jól. Elég nehezen ment az angol beszélgetés, de legalább nem küldtek el :), jövő héten lesz egy másik helyen is arra majd felkészülök jobban.
Délután pedig hívott Szilvi, hogy kellene egy ember nekik a Hamburger Union-ba, szendvicseket csinálni, holnap már megyek is próba munkára és remélem nem fog ki rajtam ez a nagy feladat. Ha nekem is tetszik és nekik is, akkor már csütörtöktől dolgozhatok is!

Zsuzsinak ma már jobban ment a munka és nem fáradt el annyira, mert már tudta mit kell csinálni. Délután visszahívta Alessandro Ferro-t (Vas Sanyit), aki délelőtt kereste. És teljesen elszánta magát arra, hogy munkát találjon Zsuzsinak! Az egyik jelentkezését azért utasították vissza, mert túl sokat tud. Én mindig azon az állásponton voltam, hogy csínján kell banni a sok tanulással, mert ilyen bajok származhatnak belőle :)

Úgyhogy lassan alakulnak a dolgok, csak mire minden beindul itt a Karácsony!!!

Dolgozó lány

Megesett az első pénz- keresős napom. :) Reggel 6-ra mentem munkába, és Imi is elkísért hajnalban, ez nagyon jól esett. A munkám nagyrészt abból állt, hogy pakoltam, hűtőt és polcokat töltöttem, meleg kaját adagoltam a dolgozóknak egy irodaház (Nomura a neve, táblája a képen) étkezdéjében. Nagyon elfáradtam fizikailag, és a végén már néha nehéz volt angolul is beszélni, de azért minden rendben volt, megyek holnap is. :) Egyszer ezt is ki kell próbálni, mindenesetre most már elég erős motivációt érzek a "normális" munka keresésére.

Hazajöttünk (mert Imi munka után is eljött értem), Imi elment bevásárolni, és találkozott egy Ghana-i sráccal, amiről majd mindjárt ír. Én hazajöttem egyenesen, és 5.30-kor volt egy telefonos interjúm egy projektmenedzsment tanácsadó cég HR-esével, ami szerintem elég jól sikerült (Györgyinek: a cég benne van a 2012-es londoni olimpia szervezésében is!). Ha mégsem sikerült, akkor is nagyon jó volt gyakorlásnak, több mint 20 percet beszélgettünk. :)

Imi: Én még sajnos nem dolgoztam ma. Velem csak annyi történt, hogy befizettem a szivesség bankba, hogy mi az a szivesség bank, azt megtaláljátok Paulo Coelho Zahír című regényében.

Szóval az történt, hogy elkisértem reggel Zsuzsit a munkába és útközben találtunk egy mobil telefont. (LG, érintőképernyős, teljesen új állapotban.) Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy legyen egy új (elég jó) telefonom ingyen, vagy inkább valakinek a rossz napjából csináljak jót!
Ti mit választanátok? :)
Én a másodikat. Amikor hazaértem, már a kártya le volt tiltva a telefonban így a sajátomról kellett üzennem az egyik családtagnak (mindössze két név volt a telefonkönyvben), hogy nálam van a telefon és délután oda tudom adni. Néhány sms és egy telefon után, amit már Zsuzsi bonyolított le, amikor találkoztunk, végülis sikerült megbeszélni a sráccal (Jones, Ghánából) egy találkozót a Canada Water-nél (itt lakunk). Természetesen nagyon örült neki, nem gondolta, hogy még viszontlátja a telefonját. Kicsit beszélgettünk, és mivel elmondtam neki, hogy munkát keresek, abban maradtunk, hogy pénteken hoz egy jelentkezési lapot a munkahelyéről és segít kitölteni (egyébként biztonsági őr a BBC-nél). Majd, még néhányszor megköszönte aztán elváltak útjaink.
Pénteken kiderül tényleg felhív-e, de ha nem, akkor is növeltem a "hitel keretem" a szivesség bankban és jobb kedvem is lett ettől :).
Szép keddi napot mindenkinek!

Az első vendégek

Pénteken és szomba- ton meg- látogatott minket Eszti, Niki, Attila, Gyula és Zoli. Ennyire azért nem ittunk sokat, ahogy a képen látszik, de néha sörözgettünk egy kicsit és a pubok között igyekeztünk megnézni egy-két nevezetességet is (Big Ben, London Eye, Notting Hill, Portobello Market...). Sajnos a két nap nagyon rövid volt, így nem sok mindenre jutott idő, de azért igyekeztünk :)

Ma kipihentük a "fáradalmakat", Zsuzsi kezd meggyógyulni, holnap már megy is dolgozni. Remélem nem fog megártani neki :)
Ma találkoztunk végre a tulajdonossal is, így már tudjuk kinek a házában lakunk! (És a fizetés is ráér szerdán, így nem baj, hogy hétvégén nem gyüjtöttünk elég fontot! :)

Mégegyszer köszönjük, hogy itt voltatok!
Aki meg nem volt itt azt várjuk szerettettel!

Dolgozni fogok :)

Most csak röviden írunk, mert késő éjjel van és mind- ketten fáradtak vagyunk, de vasárnapig nem nagyon leszünk már gépközelben, és ezeket a híreket el kell mondani!

Hétfőtől 1 hétre van felszolgálós munkám (hajnali 6-kor kezdek minden nap), ma és tegnap összesen kb. 6-8 munkaközvetítő hívott (volt olyan pozíció, ami miatt két ügynökség is megkeresett!), lesz egy telefonos interjúm hétfő délután, és teljesen fel vagyok pörögve. :)

Imi is járja a Starbucks-okat, meg szorgalmasan írja az e-mailes jelentkezéseket is.

Itt vannak Attiláék is, pontosabban Attila, Eszti, Niki, Gyula és Zoli, ma és holnap velük járjuk várost. Holnap este bulizni is megyünk velük, mert vasárnap hajnalban indul vissza a gépük, a reptérre egyenesen a buliból mennek majd. :) Vasárnap mindenről beszámolunk részletesen!

bicikli, bicikli...

Imi vett nekem gyógy- szert, meg grapefruit- ot, és főzött sok teát, így ma már sokkal jobban vagyok, nincs hőemelkedésem sem, csak egy kicsit köhögök. Ez meg majd elmúlik holnap. Mindenesetre az "ügynökömnek" azt mondtam, nem tudom még bevállalni a holnap induló munkát, így leghamarabb hétfőn kezdek majd dolgozni. Addig is hétvégén jönnek Attiláék, már várjuk őket nagyon. Imi járja a Starbucks-okat, meg interneten is jelentkezett sok munkára, szerintem nemsokára ő is talál végre ínyére való munkát. Olyat, amit nem késő este kell csinálni, és így látjuk egymást is. :)

A biciklista pedig azért biciklista, mert ez lett volna a fő témája a képnek, ha nem kerekezik át olyan gyorsan a kamera előtt, hogy nem is rögzül a képen. A most csatolt képen sikerült lekapnia őket, bár itt nem ez a fő téma. :)

Mellettem Zsuzsi álmodik

Ma ahelyett, hogy leírnám mi történt, inkább ezt a dalt (sajnos a link nem egyből erre a dalra ugrik, de ott van a listában a 7. helyen) küldöm nektek. Hát így vagyunk mi itt :)

Mellettem Helga álmodik,
haja a párnán szétfolyik,
és hozzá horkol egy kicsit,
remélem, álma jólesik.

Mellettem Helga álmodik,
jó lenne tudni azt, hogy mit,
jó lenne álmába benyitni most,
hogy „itt vagyok, Helga, itt vagyok.”

Mellettem Helga álmodik,
a lelke éppen nincsen itt,
találgatom, hogy merre jár,
tán kitárt karral égre száll.

Talán a földnek vak szívében,
vagy egy képtárban van most Bécsben,
folyosók zagyva tengerében
bolyongva épp sietve jár.

Bőr alatt vibrál szemgolyó,
Helgával menni lenne jó,
könyöklök, nézem, hallgatok,
forognak néma hajnalok.

Most visszahívni nem szabad,
Álmában tán most épp szalad,
Meztelen testét bámulom,
Rándul a lába a paplanon.

Játszom, hogy Helgát álmodok,
ha már álmában nem vagyok,
álmomban Helga meztelen,
könyöklök s nézem egy reggelen.

Most Helga mellett álmodok,
azt, hogy álmában ott vagyok,
azt, hogy két álomból egy legyen
játszom egy néma reggelen.

Együtt a földnek vak szivében,
majd egy képtárban együtt Bécsben,
folyosók zagyva tengerében
keresünk épp kijáratot.

Most Helga mellett álmodok,
azt, hogy álmában ott vagyok,
azt, hogy két álomból egy legyen
játszom egy néma reggelen

Hétfő

Zsuzsi épp gubbaszt a takaró alatt, mert fáj a torka és van egy kis hőemel- kedése is. Remélem holnap már jobban lesz!
Így ma egyedül mászkáltam. Délelőtt visszahívtam az olasz étterem séfjét, hogy köszönöm, de nem megyek. Vasárnap 2 órát voltam próbamunkán, ahogy a főszakács már pénteken megmondta tényleg nagyon kemény volt. Az emberek jó fejek voltak, de sajnos nem beszélgetni mentem, hanem dolgozni :( Egy nagyon kicsi konyha volt és kb 7-8 ember. Egy mosogató, akkor ez voltam én :), és kb 4-5 szakács hozta egyfolytában a koszos edényeket. Szóval nem volt megállás, 2 órát még ki lehetett bírni, de a normál munkaidő 9-10 óra lett volna. Mondtam neki, hogy esetleg részmunkaidőban jönnék, de akkor viszont minden este zárni kellett volna segítenem + a hétvégék. Aminek következtében Zsuzsival csak Pesten találkoztam volna :(, így inkább nem válaltam el.
Ma itt nálunk a bevásárló központban bementem a Starbucks kávézóba (ez egy hálózat), hogy nincs-e valami munkájuk, nekik sajnos nem volt, de adtak egy jelentkezési lapot, hogy töltsem ki és ha van a környéken másik kávézójukban munka akkor szólnak. De a héten majd elmegyek a városban más helyekre is érdeklődni.
Zsuzsit ma is hívta egy munka közvetítő, hogy tovább küldi az anyagát egy ügyfélnek. Szerencsér egyre gyakoribbak az ilyen hívások :)

A képen a Liverpool Street vasút állomás látható, délelőtti jövés-menéssel!

Greenwich

Már akkor terveztük, hogy elmegyünk Greenwich -be, amikor az Avondale Road-on laktunk. Most, hogy a közelbe költöztünk, végre tettünk egy kis kiruccanást arrafelé is. Megnéztük a 0. hosszúsági fokot és a csillagvizsgálót (ezek egy kisebb dombon vannak), sétáltunk a parkban, aztán lent a városban is kódorogtunk egy keveset, betévedtünk a helyi piacokra is (az egyiken használt cuccokat, a másikon finomságokat és kézműves termékeket árulnak).

Innen nem metróval, hanem DLR-el indultunk el Lukiékhoz, ahova délutánra voltunk hivatalosak. A DLR keresztülment London úgynevezett Docklands részén, ami valamiféle üzleti negyed, de vannak itt pub-ok, nyüzsgő kulturális élet és lakóházak is. Az egész területen nagyon sok a vízfelület (régen kikötő-kereskedelmi központ volt, innen a név is), sok régi raktárépület és még több új ház, felhőkarcoló van itt.

Lukiéknál késő estig maradtunk, sütöttünk, főztünk, ettünk, ittunk és pókereztünk (én nyertem megint, Imi azt mondta, versenyen kellene indulnom. :) Imi most ment el a Notting Hill Gate-i étterembe a próbamunkára, én pedig nemsokára indulok a Tescoba. Úgy tervezem, borsólevest és túrógombócot készítek, már nagyon rákészültem az élményre. Remélem, találok búzadarát (túrót már láttam a Tescoban)! Vendégünk is lesz, Kocsis Zsuzsi meglátogat minket.

konyhai tapasztalatok

Először egy kis játék, ennek a képnek (jobbra) a biciklista címet adtam, a kérdés az, hogy miért? Remélem lesznek megjegyzések és helyes válasz is akad.
A képet egyébként még kedden csináltam, amikor egy fotó kiállításra menetem és nem találtam a helyet. Ezért fényképeztem le az utcasarkot bizonyítékként, hogy ott jártam. Végül csak sikerült megtalálni a Cynthia Corbet Gallery-t itt volt Tom Leigton-nak a kiállítása, amire kaptam a meghívót. A képeit a honlapján meg lehet nézni, az ötlet nem rossz, de nekem egy kicsit unalmas volt, még úgy is, hogy ott csak pár kép volt kiállítva.

Ami a munka keresést illeti, tegnap (csütörtök) voltam egy angol étteremben reggel fél 9-től fél 1-ig próbamunkán (pakoltunk, takarítottunk, mosogattunk) "nagyszerű" volt! Egy fekete fickóval dolgoztam - a nevét sajnos nem tudtam megjegyezni - , aki úgy tudta kimondani a 'juice' szót, hogy háromszor kellett visszakérdeznem miröl is van szó :) Azt mondták hétfőn felhívnak, hogy mehetek-e.
Ma (péntek) pedig voltam egy olasz étterembe Chelsea-ben. A séffel beszéltem pár szót. Itt is a szokásos mosogatás, takarítás várna rám (az étterem nem olyan nagy, mert főként elvitelre csinálják az ételeket), a séf megpróbált elrettenteni a munkától, hogy nagyon sokat kell dolgozni. De nem sikerült neki, végül abban maradtunk, hogy vasárnap bemegyek próbamunkára 11-13-ig.
Itt sokkal szimpatikusabb volt a személyzet meg az étterem is a környékről nem is beszélve, London egyik legjobb része, szerintem itt a legnagyobb az egy főre eső Porsche-ék száma :)

Szóval gyűjtöm a konyhai tapasztalatokat, aztán előbb-utóbb csak fölvesznek valahova (talán már vasárnap :)

Csodás álmok jönnek...

Ma este kipróbáltuk a Tesco gazdaságos DVD lejátszót, megnéztük a "Csodás álmok jönnek" című filmet. Egészen a hatása alatt vagyok még most is, úgyhogy nehéz lesz arról írni, mi is történt ma. Pedig kell, mert úgy látszik, ahogy egy kicsit lazítunk a blog-írással, egyből megkapjuk a türelmetlen szavakat. Jól esik, hogy figyelitek az írásainkat, de cserébe lécci ti is írjatok néha arról, mi történik otthon. :)

Szóval ma is izgalmas napunk volt. Hajnalban keltünk (bár otthon akkor már majdnem 8 volt), Imi ment a próbamunkájára. Egész délelőtt nem is hallatott magáról, mert a telefonja ugye nem lehetett vele. Én meg itthon izgultam. Vagyis nem is itthon, mert elmentem a városba munkaruhát venni. Vettem 1 pár cipőt, 3 inget és 1 trikót, mindösszesen 18.99 fontért, ami ma már több mint 6000 Ft (nagyot zuhant most a forint!), de nem sokkal. Reggel engem is hívtak, mégpedig egy ügynökségtől, akikkel még nem voltam kapcsolatban. Ééééés, képzeljétek, olyan munkát ajánlottak, amire magamtól még nem találtam rá! Ez az első alkalom azt hiszem, amikor "levadásztak". :) Kora déltán meg is volt a második ilyen alkalom is, akkor csak e-mailben küldött egy ügynök nekem közvetlenül levelet. Remélem, lesz ezekből a jövő hétre interjú is. :)

A holnap is mozgalmasnak ígérkezik. Imi megy a Notting Hill Gate környékén található olasz kajáldába, és holnap lesz az utolsó angol órája is. Azt, hogy ma mit produkált, egy ideig még homály fedi. Én munkát keresek továbbra is és talán az is kiderül majd, hol fogok kávét főzni a jövő héten. :) Érdemes lesz a blogot olvasni. :)

Ui: A képet Imi még a nyáron, Dublinban készítette.

Belépő a vendéglátóiparba...

Sokminden történt, mióta legutóbb hírt adtunk magunkról. Vegyük csak sorra:

Kezdjük belakni az új szállásunkat. Már használtuk a mosógépet, a szárítógépet, sőt, már főztem is itt. Bevásárolni itt Tesco-ba járunk, ugyanolyan ez is, mint a többi itteni szupermarket.

Tegnap Imi a fotósklubbal egy kiállításon járt, sokat még nekem sem beszélt róla, azt hiszem, nem volt túl nagy élmény.

Utána találkoztunk Kocsis Zsuzsival a Covent Garden-ben, megittunk fejenként 1,5 sört és beszélgettünk sokat. Főleg a kávéfőző-szendvicskészítő mesterség fortélyairól, merthogy Zsuzsi révén jelentkeztem egy ügynökséghez, akik vendéglátó helyekre helyeznek el ideiglenes pozíciókba embereket. Az a jó benne, hogy nem jár sok kötöttséggel (akármelyik nap azt mondhatom, hogy nem akarok többet dolgozni náluk - és másnap már nem is kell mennem), mégis keresek némi pénzt. Ráadásul kérhetem, hogy nappali, hétköznapi munkákra osszanak be (irodaházakba, szendvicsbárokba).
Ma már be is regisztráltak, sőt elvégeztem egy "élelmiszer- és egészség-biztonsági tanfolyamot", amiről még bizonyítványt is kapok! Van igazolványom, és holnap veszek munkaruhát is (kényelmes fekete cipő, fekete és fehér ingek) valami olcsó helyen, mert az a veszély fenyeget, hogy nemsokára dolgozni is fogok. :) Közben persze tovább keresek "rendes", projekt-menedzsmentes munkát is, és a lakberendezők helyi szakmai szervezetének honlapjáról legyűjtöttem azoknak a stúdióknak a címét, ahova jövő héten telefonálni és bemutatkozó anyagot küldeni szeretnék (ezt a csomagot is össze kell még raknom).

Közben pedig Iminél is zajlanak az események. Tegnap-tegnapelőtt elküldtük pár helyre a jelentkezését, elsősorban konyhai kisegítős pozíciókra. Holnap reggel megy is egy étterembe próbamunkára (!), utána pedig fel kell hívnia egy másikat, hogy egyeztesse velük, mikor mehet hozzájuk interjúra/ próbamunkára. Az előbbi étterem eléggé kint van Dél-Londonban, de igazi angol hely, a másik pedig egy olasz ristorante, a Notting Hill Gate környékén.

Brunel road 24.

Kicsit közelebb kerültünk a London Eye-hoz, nem mintha ez számítana, de valahogy kapcsolat- ba akartam kerülni a képünkkel :)
Ma átköltöztünk az új szobánkba, ami Dél-Londonban van egész jó kis környéken a Canada Water metrómegállótol 5 perc sétára. A Temzétől pedig kb 100 méterre van!
Emeleti, utcai szoba, az emeletinek örültünk az utcainak nem annyira, mert kicsit zajos, de azért nem vészes. A mérete kb 10 nm, ami londoni viszonylatban már egy nagyobb szobának számít!!
A berendezés egész jó és szép világos, van tévénk és hűtőnk is, ja és egy tesco gazdaságos dvd lejátszónk! A házban 5 szoba van két szinten és 9 lakó (1 szaud-arábiai, 1 szlovák és egy lengyel fiú, 2 kolumbiai és 2 dél-afrikai lány és mi). Ennyien voltunk az Avondale Road-on is. Az internet egyelőre elég rossznak tűnik, ami lényegesen rontja a nyerési esélyeimet :(, de bízom benne, hogy csak most használják sokan a hálózatot.
Holnap újra hétfő és folytatjuk az állás keresést!

Regent's Park

Ma ragyogóan sütött a nap. Niki, meg kell hogy cáfoljalak, ez már legalább a negyedik szép, aranyszínű őszi napunk egymás után! Ki is mentünk a szabadba, most a Regent's Parkot néztük meg. Ennek egy része óriási "rózsa-ültetvény" :) Legalább százféle rózsa van, szebbnél szebb színekben. Mondjuk tavasszal és nyáron biztosan sokkal szebb, mert most már nagyrészt elvirágzott, de így is el tudtam képzelni, milyen lehet teljes pompájában. Barna Mama biztos imádta volna.
Este "züllöttünk" kicsit, vagyis inkább csak én. Amíg Imi focimeccset nézett fent a szobában, én a fiúkkal a konyhában pókereztem! :) Egész jól ment - ez a kezdők szerencséje. Két meccs között Imi is lejött és beszállt a játékba. Holnap költözünk, már nagyon várom, hogy kipakolhassunk rendesen a bőröndjeinkből. :)

Ha esetleg nem vettétek volna még észre, mostanában minden bejegyzésben van egy link. Ezek segítségével még többet megtudhattok Londonról vagy az itt szerzett élményeinkről :)