Eltelt vagy 3 nap anélkül, hogy hírt adtunk volna magunk- ról, ezer bocsánat...Dolgozó fiú azóta minden este dolgozik, most is nemsokára indul munkába. Dolgozó lánynak szerencsére szabad a hétvégéje, így kicsit tud pihenni. Vagyis annyira talán nem is kicsit: múlt éjjel sikerült 14 órát aludnom egyhuzamban. Azt hiszem, ezen egy olvasónk sem lepődik meg, inkább az volt a meglepő számomra is, hogy a héten minden reggel beértem időben, hajnali 6 órára dolgozni. A megpróbáltatásoknak azonban még nincs vége, mert a munkahelyemen aaaaanyira meg voltak elégedve a teljesítményemmel, hogy főnököm, Anthony (aki egyébként nagyon jó fej) pénteken felhívta az ügynökséget, és kérte, hogy jövő hétre is engem küldjenek ki hozzájuk. Most sírjak vagy örüljek?!?!
Eszter kérdezte megjegyzésben, mi van a telefonos interjús állással. Hát az van, hogy kaptam visszajelzést, de azt írták, hogy miután alaposan átgondolták a jelentkezésem, arra jutottak, hogy sajna jelen pillanatban nincs a tapasztalatomnak és végzettségemnek megfelelő pozíciójuk. :( Sebaj, azért próbálkozom tovább kitartóan.
A munka/ fáradtság, Imi náthája és a ramaty időjárás örömére (esik az eső folyamatosan) ma egész nap itthon maradtunk. Holnap remélem ki tudunk már kicsit mozdulni, jó lenne mászkálni a városban. A hétvégén van egyébként az idény utolsó Forma-1-es futama, amit sajna TV hiányában nem tudunk megnézni, de azért a neten követem majd az eseményeket. Azért izgalmas ez most, mert egyrészt most dől el véglegesen a világbajnokság sorsa, másrészt a tippversenyben Imivel állunk az élen, és ha nem rontjuk el nagyon a tippelést, még nyerhetünk is! Szurkoljatok Massának és nekünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése