Az interjú előtt azért nem hagyott cserben az izgulós természetem, némi adrenalin felszabadult, mielőtt bementem. Két nővel beszélgettem, akik nagyon kedvesek voltak. Azt hiszem, jó benyomást tettem rájuk én is, bár néha sajnos nehéz volt kifejezni magam pontosan angolul, de azért talán rendben volt minden. Persze utólag eszembe jutottak dolgok, amiket máshogy kellett volna, vagy amiket elfelejtettem mondani nekik, de ilyen mindig van. Elvileg velem együtt 5 embert interjúztatnak, közülük választják ki a "nyertest", és még ma vagy legkésőbb valamikor holnap délelőtt visszajeleznek. Úgyhogy most meg emiatt izgulok, és feldobna, ha pozitív választ kapnék! Jó lenne... Persze akkor sem keseredek el nagyon, ha nem sikerült, de azért mégis... jó lenne. :)))))
Így végigolvasva a fent leírtakat az jutott eszembe, mennyire jellemző volt rám az elmúlt pár hónapban ez a hullámzó hangulat. Valószínűleg így a blogon keresztül nem jött ez át, mert igyekeztünk pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de az igazat megvallva volt már pár alkalom, amikor nehéz volt továbbmenni. Aztán persze sikerült, és mindig volt valami, ami újabb lendületet adott. Az mindenesetre Iminek és nekem is nagyon sokat segít, hogy nem vagyunk egyedül.
Nade, hogy eltereljem a szót: meg is jutalmaztam magam az interjú alkalmából, megvettem angolul Coelho "Portobellói boszorkány" című könyvét. Itthon aztán találtam a youtube-on egy videót, amiben a szerző erről a könyvről beszél, és megtaláltam a neten Coelho blogját is, nézzétek meg Ti is.
És még valami! Biztosan észrevettétek, hogy kicsit változtak a bejegyzéseink - mármint a bejegyzések vége. Most minden bejegyzésnél a "vicces", "érdekes" vagy a "jó ezt olvasni" gombra kattintással egyszerűen közölhetitek véleményeteket. Ha úgy gondoljátok, ez a három gomb nem elég, írjátok meg e-mailben, milyen kategóriákat hozzunk még létre! Persze a megjegyzéseiteket várjuk továbbra is!
És ne felejtsétek el elolvasni Imi lenti bejegyzéseit sem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése